Jöjjön hát Hollandia, ahogy ígértem. Rövidnek kell lennem, mert nem fogok a blog mérethatárainak megfelelni....

Vasárnap reggel felkerekedtünk, és meg sem álltunk Hollandiáig. Oh, már most tévedek, ezt csak én szerettem volna eleinte, de odafele két kitérőt is tettünk, megjegyzem nem hiába. Először Kölnben néztük meg annak híres dómját (világörökség – megjegyzem), majd Nagy Károly kedvenc városában Aachenben tettünk kitérőt, hogy az ottani dómot nézhessük meg. (világörökség, jegyzem meg, ismételten). Ezekről mind-mind rengeteget tud az Internet, úgyhogy nem töröm magam, egy furcsaságot azonban feltennék ide a blogra is. Az aachen-i dóm kertjében találkoztunk az alábbi szoborral, mely bizony nem tévedés, Sanctus Stephanus-t azaz Szent Istvánt ábrázolja. Mit mondjak, nem tudom mit gondolhatnak a magyarokról, ha ilyen siralmas képben ábrázolták szegénykémet. Ezer évesen lehet tényleg így nézne ki, de nem hiszem hogy modellt állt a szobrásznak....

Innen már nem volt megállás, és bevetettük magunkat Hollandia falvai közé. Elképesztő élmény volt. Eleddig azt gondoltam a németek kertjei mind takarosak és rendezettek, utolsó centiméterig ápoltak, de amint megismertük a holland kertészetet, akár a legutolsó eldugott házacskánál is, rá kellet jönnöm hogy ehhez képest a német megoldások amolyan nyugati pályaudvar mögötti koszos viskók kertjeinek felelnek meg. Tökélyre nyírt bokrok, körömvágó ollóval nyírt fű, a gyom fogalma nem ismert, a virágok ízléses mennyiségben.  Szemet gyönyörködtető tökéletesség. Persze nem csináltunk igazán jó képet, mer nem tudtunk választani a kertek közül, aztán meg elfelejtettük...

Hamar haladtunk tovább észak felé, ám még két nagyon fontos kitérő kellett tennünk, mielőtt belevetettük volna magunkat a nagyvárosok fergetegébe, na meg múzeumaiba. Először egy kivételes nemzeti parkban bicikliztünk néhány órát, ahol több hektáron elsivatagosodott a terület. Izgalmas vidék volt, forró homokban lépdelni. A hangulatot csak az rombolta, hogy sehol sem marad fa nélkül a látkép...

Nemzeti park után még aznap továbbloholtunk, hogy eleget tegyünk kötelességünknek, és próbáljuk tartani az egy napra jutó világörökségek számát – elautókáztunk Kinderdijk-be. Ezen a helyen van a legtöbb autentikus szélmalom Hollandiában, melyeket még is őriznek. Közhiedelemmel ellentétben ezen malmok nem őrlésre, hanem egyfajta régi szivattyúként szolgáltak. A szél erejét arra használták fel, hogy a földekről kiszívják a belvizet. A malom mögött látható fakerettel a teljes fejrészt mozgatni lehet, így bármikor szélirányba állítható. Ötletes...

Ezután már nem volt menekvés, városnézés következett. Hely szűkében nem térnék ki erre, inkább Amszterdamra koncentrálunk majd. De voltunk Delftben, Vermeer szülővárosában, és Hágában is természetesen, ahol a Vermeer múzeumot látogattuk elsősorban. Előreszaladva az időben, Amszdertamban megnéztük a Van Gogh kiállítást, leghíresebb eredeti képeivel, és egy válogatott gyűjteményből álló múzeumot, ahonnan én már csak Rembrandtot emelném ki mint holland festőt. Azt hittem nagy dózist fog jelenteni ennyi kiállítás, de nagyon élveztem őket !

Negyedik napunkon bevetettük magunkat Amszerdamba. Na ez szavakkal már nem leírható, tapasztalni kell... Ez egy őrült város. Őrült emberekkel. A közlekedés hétköznapi fogalmaitól teljesen meg kell válnunk hogy 1%-ban megérthessük ami ott folyik. A fontossági sorrend a következő: Gyalogos > Biciklis > Autó. Autóval meg sem próbáltuk. Garantált hogy összetört volna valaki, vagy ha nem, akkor megölök valakit. Biciklivel épphogy túléltük azt a fergeteges rohanást, amit az emberek ott művelnek. A belvárosban szörnyen nagy tömeg van, akörül pedig mint egy felfordult hangyabolyban száguldoznak a biciklisek, teljesen figyelmen kívül hagyva minden szabályt. Láthatóan rutinosak voltak egymás kerülgetésében, de nekünk mint zöldfülüeknek nagyon stresszes volt. Folyamatosan hajszolva éreztük magunkat...

Amúgy izgalmas város. Minden szempontból, elöször is holland stílus, ami önmagábab tetszetős, másodsorban tele van csatornákkal, Velencéhez hasonlatosan, de annál sokkal kulturáltabb. További érdekesség ugyebár a kihagyhatatlan piroslámpás negyed. Ha már arrajártam bementem a Marijuana-múzeumba is, ahol majd elájultam a fű szagától. Amúgy, az utcán is eleget érezni... Nagyon széleskörű város, csak birni kell idegrendszerrel.... ja, és pénztárcával, mert ahol lehet ott lehúzzák az utolsó bőrt is az emberről.... alapvetően drága helyként ismertük meg Hollandiát.

Amsterdam után ismét északnak vettük az irányt. A frissen épült gáton keltünk át a tengeren, egyenesen át Frízföldre. A gát 3-4 méterrel van a tengerszint felett, arra talán nem gondoltak mi lesz ha az a nagy jégkocka a Föld tetején valóban olvadásnak indul majd....

Frízföldön egy tengerparti kempingben aludtunk, ami nyugati fekvésű volt, így aztán kijutott naplementéből is. Ami ennél érdekesebb, hogy micsoda ipar alakult ki itt Hollandiában a vízisportok szerelmeseinek. Végeláthatatlan mennyiségben szörföznek, boardoznak itt az emberek, elvégre folyamatos, és igen erős szél van itt. A tenger kb 15 fokos volt, olyan széllel, hogy mi kabátban 2 pulóverben néztük a naplementét, amikor egy német család épp megérkezett bikiniben fürcsizni egy kellemeset. Ők aztán bírják a hideget....

Itt készült ez a kép, mely tán azt mutatja hogy jól éreztük magunkat Hollandiában....

Hazafelé Frízföldön kacsáztunk még egy kört, hogy megnézzünk egy Skanzent, hogyan is éltek a Hollandok régebben, illetve, hogy meglátogassunk egyet a több tíz dolmen közül amik itt vannak elszórva. Aki nem tudja mi az a dolmen, gondoljon Stonehenge-re mint a leghíresebbre, és tudni fogja. Hollandiába az „óriási” köveket (ebben az országban amúgy nincsenek kövek, de komolyan) még a jégkorszak idején hagyta itt néhány gleccser, ezután hordták össze őseink kb 5000 évvel ezelőtt temetkezési hely gyanánt az ehhez hasonló építményeket:

Evvel be is fejeződött látnivalóink listája. Gyakorlatilag mindenbe belekóstoltunk Hollandiából, amibe kultúralisan és a természetet illetően lehetett, és nagyon tetszett az ország. Ha nem hollandul beszélnének még jobb is lenne. Hogy a nyelv milyen korcs kevercse a németnek és az angolnak mutassa két szó:

Köszönöm – Dank u well

Nyitva (pl.bolt)  - Geopened. 

Uhh. Mivan?!?

Egyszómintszáz – Ajánlom mindenkinek, de nyáron is csak télikabáttal, mert meleg, az bizony nincs, viszont annál több szél.

Dank u well, hogy elolvastad ezt a maratoni bejegyzést :)