Onsightfree

Hála egy  archeogenetikai konferenciának, Anna teljes bedobással szervezte 5 napos párizsi utunkat, amely gondtalanul zajlott. Éjszaka utaztunk oda és vissza is, buszon aludva. Legalábbis úgy csináltunk, mint aki alszik ugye... Na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy Párizs gyönyörű. Bevallom eleddig még nem voltam szebb nagyvárosban , mint Budapest (mármint ha objektíven szemléljük), de ez most megdőlt. Mind az 5 nap, elejétől végéig a különböző látnivalók felkereséséről szólt, természetesen mind különleges a maga nemében, saját történetével, ráadásul olyan történelmi háttérrel, ami elvileg annak idején mind elhangzott a gimnáziumi órákon is. Ezeket felidézni, és ott járni valóban érdekes volt. Rengeteg képet készítettünk, ezekről most is egy slideshow-t teszek a bejegyzés aljára, különben kezelhetetlen lenne a blog felülete.

Nem kezdenék bele abba, hogy miket láttunk, és miket nem, de sokminden (felületes rohanás) belefért 2.5 nap városnézésbe. A maradék időből egy napot Versailles-ben töltöttünk, egy napot a Louvre-ban tévelyegtem, labirintusában fejvesztve keresve a híres műtárgyakat. A maradék fél napban okosságokat hallgatva társultam Annához a konferencián, csakhogy belekóstoljak a régész-genetikusok világába. 

Egy dolgot nem tudok szó nélkül hagyni Párizst illetően, ez pedig a közlekedés, és az autók világa. Pontosabban fogalmazva, hogy Párizs mennyire nem az autók világa... Kezdeném a némelyeknek meglepő (mint pl én) ténnyel, miszerint a föld alatt 14 metro hálózata fut. London bonyolult volt annak idején? Ezek után gyerekjáték. A metróban kalauz ugyan nincs, de aránylag biztos kapukon kell átkelni, ami csak érvényes jeggyel nyílik ki. Persze ezt is ki lehet játszani, ám mi nem mertük... Egy jegy 1.6 euro, de evvel bárhova eljuthat az ember. (más kérdés, hogy ugyanannyit fizetsz 1 megállóért, mint 25-ért...) Nem tudom történelmileg hogy alakult ez, de az biztos, hogy erre a sok metróra szükség van, mert aki Párizsban autóba ül (mármint úgy értem közlekedés céljából) annak vagy elment az esze, vagy szereti a kihívást. Szándékosan számoltuk és néztük az autók külsejét, 70%-ban megnyomott, megkarcolt, megtört autók parkolnak és közlekednek mindenfelé. Sávok nincsenek, mindenki kénye kedve szerint használja az utat, dudál mindenki mindenkire (bár látszólag semmi anyázás, csak úgy párizsiasan noszogatva), és a csúcsidőkben olyan dugók alakulnak ki, amilyet még nem is láttam korábban. Az autók egymás hegyére hátára kerülnek, mindenki ott lopja a centimétereket (!!) ahol tudja, nem csoda hát, hogy  tükrök ritkán maradnak épek. Egyszerűen nem normálisak, na. Oh, és ami a parkolást illeti, abban is művészetet lehet találni. Ha választanom kéne, hogy szénakazalban keresgéljek tű után, vagy Párizsban találjak két autót, amelyek messzebb parkoltak egymástól 10cm-nél, előbbi mellett voksolnék, pusztán az időmegtakarítás miatt. Ha felmegy az ember a járdára, olyan autófal választja el az úttesttől, amely áthatolhatatlan, legközelebb átkelni csak zebrán lehet, mert oda azért nem parkolnak, legfeljebb áruszállító kisbuszok...

Ettől függetlenül leginkább jókat tudnék Párizsról mesélni, talán még annyi érdekességet kell megemlíteni, mielőtt a képekre térne tekintetünk, hogy Párizsban bizony mindenféle népeket találni, csak törzsgyökeres párizsiakat nem. Állítólag (Annára hivatkozva), turistaszezonban a párizsiak elmenekülnek a városból, mert nem állhatják az irgalmatlan áradatot, ami elönti a várost. Ebben meg tudom őket érteni. Embertömeg az van, de nem is csodálom, Párizst érdemes legalább egyszer megcsodálni.

 Az albumra kattintva meg lehet nézni nagyban is !