Onsightfree

Miután Anna(ausmainz) az én lustaságomra hivatkozva átvette a hatalmat a blog felett, most végre erőt veszek magamon és írok... :P

Ezúttal négyesben szerveztünk kirándulást a környező hegyek legmagasabb pontjára (hova máshova) a Großer Feldberg ~890 méter magas "csúcsára". Velünk tartott Ben, az amerikai srác, aki magyarul tanul és már írtunk róla, és Anna egy laborbéli ismerőse, a holland Mirjam. (Szuper név szerintem)

Itt a Taunusba kiruccanni, kb akkora macera, mint  otthon a Visegrádi hegységbe látogatni. Egy óra autókázás, akár a csúcsig is, ahol lehet kirándulni ezer+1 féle kis ösvényen. Külön érdekessége a helynek, hogy itt húzódik a volt római birodalom határa, a limes, és annak néhány maradványa. Persze fényképezkedtünk előtte :)

Sikerrel megtettünk a parkolótól 1.2 km-t, és már fenn is voltunk azon ponton, aminél nincs  magasabb a környéken. Az a megrázkódtatás ért bennünket, hogy a németek még itt is karácsonyi vásárt tartanak. Az az érzésem, hogy ha egyik nap nyitvahagynám a ház bejárati ajtaját, hozzánk is beköltözne egy vásár a maga kis körhintájával és giccsparádéjával. Ezek a németek, ha nem vigyázol mindenhova telepítenek egy kis virslis-forraltboros gyülekezőhelyet. Alábbi képen ezen értetlenkedem:

És dobnék még ide két képet illusztrálva, milyen időnk is volt. Remélem otthon is van hó valahol, mert ma is szánkózhatnékom volt, és ez a vágy nem csillapodik....