Onsightfree

Hála egy  archeogenetikai konferenciának, Anna teljes bedobással szervezte 5 napos párizsi utunkat, amely gondtalanul zajlott. Éjszaka utaztunk oda és vissza is, buszon aludva. Legalábbis úgy csináltunk, mint aki alszik ugye... Na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy Párizs gyönyörű. Bevallom eleddig még nem voltam szebb nagyvárosban , mint Budapest (mármint ha objektíven szemléljük), de ez most megdőlt. Mind az 5 nap, elejétől végéig a különböző látnivalók felkereséséről szólt, természetesen mind különleges a maga nemében, saját történetével, ráadásul olyan történelmi háttérrel, ami elvileg annak idején mind elhangzott a gimnáziumi órákon is. Ezeket felidézni, és ott járni valóban érdekes volt. Rengeteg képet készítettünk, ezekről most is egy slideshow-t teszek a bejegyzés aljára, különben kezelhetetlen lenne a blog felülete.

Nem kezdenék bele abba, hogy miket láttunk, és miket nem, de sokminden (felületes rohanás) belefért 2.5 nap városnézésbe. A maradék időből egy napot Versailles-ben töltöttünk, egy napot a Louvre-ban tévelyegtem, labirintusában fejvesztve keresve a híres műtárgyakat. A maradék fél napban okosságokat hallgatva társultam Annához a konferencián, csakhogy belekóstoljak a régész-genetikusok világába. 

Egy dolgot nem tudok szó nélkül hagyni Párizst illetően, ez pedig a közlekedés, és az autók világa. Pontosabban fogalmazva, hogy Párizs mennyire nem az autók világa... Kezdeném a némelyeknek meglepő (mint pl én) ténnyel, miszerint a föld alatt 14 metro hálózata fut. London bonyolult volt annak idején? Ezek után gyerekjáték. A metróban kalauz ugyan nincs, de aránylag biztos kapukon kell átkelni, ami csak érvényes jeggyel nyílik ki. Persze ezt is ki lehet játszani, ám mi nem mertük... Egy jegy 1.6 euro, de evvel bárhova eljuthat az ember. (más kérdés, hogy ugyanannyit fizetsz 1 megállóért, mint 25-ért...) Nem tudom történelmileg hogy alakult ez, de az biztos, hogy erre a sok metróra szükség van, mert aki Párizsban autóba ül (mármint úgy értem közlekedés céljából) annak vagy elment az esze, vagy szereti a kihívást. Szándékosan számoltuk és néztük az autók külsejét, 70%-ban megnyomott, megkarcolt, megtört autók parkolnak és közlekednek mindenfelé. Sávok nincsenek, mindenki kénye kedve szerint használja az utat, dudál mindenki mindenkire (bár látszólag semmi anyázás, csak úgy párizsiasan noszogatva), és a csúcsidőkben olyan dugók alakulnak ki, amilyet még nem is láttam korábban. Az autók egymás hegyére hátára kerülnek, mindenki ott lopja a centimétereket (!!) ahol tudja, nem csoda hát, hogy  tükrök ritkán maradnak épek. Egyszerűen nem normálisak, na. Oh, és ami a parkolást illeti, abban is művészetet lehet találni. Ha választanom kéne, hogy szénakazalban keresgéljek tű után, vagy Párizsban találjak két autót, amelyek messzebb parkoltak egymástól 10cm-nél, előbbi mellett voksolnék, pusztán az időmegtakarítás miatt. Ha felmegy az ember a járdára, olyan autófal választja el az úttesttől, amely áthatolhatatlan, legközelebb átkelni csak zebrán lehet, mert oda azért nem parkolnak, legfeljebb áruszállító kisbuszok...

Ettől függetlenül leginkább jókat tudnék Párizsról mesélni, talán még annyi érdekességet kell megemlíteni, mielőtt a képekre térne tekintetünk, hogy Párizsban bizony mindenféle népeket találni, csak törzsgyökeres párizsiakat nem. Állítólag (Annára hivatkozva), turistaszezonban a párizsiak elmenekülnek a városból, mert nem állhatják az irgalmatlan áradatot, ami elönti a várost. Ebben meg tudom őket érteni. Embertömeg az van, de nem is csodálom, Párizst érdemes legalább egyszer megcsodálni.

 Az albumra kattintva meg lehet nézni nagyban is !

Tegnap kötelező beszélgetésen vettem részt főnökömmel. Az volt beharangozva, hogy egyfajta szokásos évértékelő -hogy érzed magad, mi mit gondolunk rólad- beszélgetés lesz, de végül nem erre terelte a témát a jóember... Beültünk egy szobába kettesben, és belevágott a lényegbe, minden körítés nélkül: 

"Nézd Gábor, a cég most úgy áll, ahogy áll, te is láthatod, ezért már most el kell kezdenünk terveznünk a jövő évi személyi költségvetési tervezetet. Mindehhez azonban szükségünk van rá, hogy elmondd, neked milyen terveid vannak..."

Ekkor én is körítés és bullshit nélkül belevágtam, és elmagyaráztam neki, hogy van itt Annának ez a projektje, ami vagy bejön vagy nem, és hogy attól sok függ. A tényt, hogy bármi is legyen haza akarok jönni, úgy tálaltam neki, hogy ez a projekt esélytelennek látszik, úgyhogy 80%, hogy a januárban lejáró szerződésemet nem hosszabbítom meg, és jobban szeretném ha a cég nem tervezne velem, és ez mindenkinek jobb lesz. Ekkor aztán, miután a pasi felébredt megreccsent állapotából, igazán őszinte beszélgetésbe kanyarodtunk, elmondtam neki, hogy hiányzik az otthoni szociális életem, hogy bár jó hely ez a Németország, egyedül (vagy kettesben is) nem olyan nagy pláne, aztán meg a fizetés is olyan amilyen, meg a kurzarbeit meg mittudomén. Miután ezeket ráöntöttem, nem tudott mást mondani azon kívül, hogy "megértem", meg hogy "Schade, schade" azaz, ez bizony kár. Persze ezután logikus főnöki húzás előállni a lehetőségekkel amikről lemondok, és meg is tette, közölvén, hogy ha maradok, januártól "természetesen" normális mérnöki fizetést kapnék, illetve felmerült az a lehetőség is (miután kiderült neki hogy végülis elektronika technológiát tanultam egyetemen), hogy átvehetnek projektmérnöknek is ha úgy akarom, azt mondta szerinte nincsenek nyelvi akadályai ennek. Valljuk be, azért csúcstecnológiás szenzorokat tervezni elég izgalmas munka lenne, főleg egy talicskányi euróért havonta.

Aztán itt van még a másik fele. Kiderült hogy nagyon meg vannak elégedve a munkámmal, többek visszajelzése alapján, de ami ennek a rossz oldala, az az, hogy az ember aki tanított (Werner), nagyon szeretne már nyugdíjba menni, és mivel most 2 hónapig nélküle vittem az egész kócerájt, kiderült, hogy ennek nem is lenne akadálya. Meggyőzödésem,hogy ezt Werner is észrevette, és már látja a postást a nyugdíjjal érkezni. Ezért aztán a jövő hetekben beszélnünk kell vele, hogy ne tervezzen olyan nagyon messzire, ha esetleg megtette... Ami ebből jól esett, az az, hogy úgy érzem sikerült túlszárnyalni Wernert, és mint kiderült, ha maradtam volna, januártól már nem is R-t kellett volna programoznom, hanem megszervezni és kialakítani a Sensitec belső minőségbiztosítási rendszerét, ami azért lássuk be, jóval felelősségteljesebb meló mint csak úgy pogramozgatni.

Úgy tűnik tehát, hogy avval hogy hazamegyek, egy elég érdekes munkát, és jó pénzt dobok a hátam mögé. Bevallom ez megfájdította a szívemet, de csak egy pillanatra. Ugyanis nem akarok maradni, bármennyit keresek is. Még nem tudom a koszos és büdös Budapest megér-e havi 2-300ezer forinttal kevesebb fizetést, meg hogy nem megyek évente 2x Kubába nyaralni, (lássuk be, ha havi 800 eurót spórolsz, kinyílnak a lehetőségeid), de úgy érzem haza kell jönnöm.

Lehet, hogy ez hiba, és évek múlva bánni fogom, hogy a lehetőséget nem ragadtam meg. Ugyanis most megtehetném, még mindig (Azt beszéltük meg, hogy októberben újra beszélünk azért).

De egyszerűen nem, azt hiszem érzelmi alapon nem megy. Nem maradhatok. Erre mondják, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. Azt persze nem teszik a mondásba, hogy milyen áron. De azt hiszem mindenáron...

A németek híresek arról, hogy betartják a szabályokat, és ez alól természetesen nem lehet kivétel a közlekedés sem. Autópályán a szabályok kissé átírodnak azért (Épitkezéseknél 60helyett legtöbben 80al mennek, és valószinűleg azért nem többel, mert azt hallottam kollégáktól, hogy ha 40km/h-val léped túl a szabályt, akkor aztán még a német pénztárcádat is mélyre kell nyitni. Olyannyira mélyre, hogy abból még a jogsi is kikerül néhány hónapra) Persze ennek nem néztem utána hivatalosan, engem amúgy sem nagyon érdekelnek ezek a szabályok, sokkal egyszerűbb a rendőrautót figyelni, mint azt a sokféle táblát az út szélén... :)  (Apu becsukott szemmel olvasol remélem :) ).

De persze a lényeg a lényeg, ami alól még nem láttam kivételt, az a lakóövezet. Amint megpillantja a német az első házat bokorral meg giccses kertitörpével, máris vissza kettő, és 29,9km/h. Még mindig szokatlan ez nekem, de már kezdem átvenni a szokások egy részét. Mint például a hierarchia: Gyalogos > Biciklis > Autós.

Ma reggel egy 90+ éves bácsika tanakodott a zebrától 3 méterre hogy ma epres vagy fahéjas Milchreisot vegyen-e a boltban, mire egy autós megállt, és kérdően tekintgetett a bácsi felé, gondolván, majdcsak elszánja magát átmenni a zebrán. Arra persze nem gondolt, hogy a bácsi épp most piheni ki, hogy átjutott 1 perce, és esze ágában sincs visszamenni, sőt a szomszéd néni is arra jön a legfrisebb pletykákkal...Nos hát így álltunk ott 30másodpercig, mígnem kialakult a sor, és sofőrünk is észrevette, hogy jobb ha felugrik a kuplungról - megjegyzem dudaszó nem volt (Ennél már csak az lenne extrémebb és környezettudatosabb, ha leállitaná a motort amig átkel a gyalogos...)

Na de most gonosz voltam, és ferde tükröt tartottam felétek. Tegyük kezünket a szívünkre, nem ez a normális magatartás? Kijár egy kis tisztelet a puhatestűeknek, ha már nem viselnek törésbiztos karosszériát (puhatestű = gyalogos/biciklis - elsőrangú autós kifejezés Kornél oktatójától). Errefelé nyugaton ez érvényesül, és amikor épp szandálban vagy biciklin mászkálok, jó érzés tudni hogy figyelnek rám az úttestről. Tanuljunk hát !

Na de. Tisztázandó a blogbejegyzés címét, még tartozom egy kérdéssel. Mi a helyzet akkor, ha a polgár úgy dönt, hogy nem Audit vagy Fauvét vásárol, hanem egy Panzert, vagy Tigert? Nyilván mindenkiben felmerül a kérdés, hogy megbolondultam-e, de a kérdés bennem is csak azután formálódott ki, miután az alábbi közlekedési tábla megpillantása után félrehúzodtam az úton egy fotó kedvéért:

Tessék a képet kinagyitani, és mindenkinek fel fog tűnni a turpisság. Bizony, aki ezen az úton jár, az tankkal, csak 50/90 km/h val közlekedhet... Hááááát, erre csak azt tudom mondani, hogy nem fogok tankot vásárolni, mert bár lehet hogy a közlekedési rendszer ki van dolgozva, nekem az a 90km/h nagyon sovány, úgyhogy maradok az én drága megbízható Cordobámban. (Már csak a fogyasztás miatt is, 40l helyett legutóbbi Alpokbeli kiruccanásomkor 5.3at evett az 1000kmre vetitve. Azért az jó, nemde? Amúgy sem mászik sokkal 6 fölé, de ez most kitűnő volt.

Szóval a mai napra két jótanácsom van. Vigyázzunk a gyalogosokra és biciklisekre, és bármilyen agilisan is próbálnak a használttank.hu-n ránksózni egy páncélost, mindig gondoljunk arra, hogy itt Németben bizony alább kell vennünk a hadjárat sebességéből.

(p.s. Egy tank amúgy sem bír 70fölé gyorsulni a Wikipédia szerint, és nem is akar (hiába 1500lóerő, de 25tonna mellé - szóval ne vegyünk tankot)