Onsightfree

Szerdán nekivágtam az Alpoknak. Egyrészt bemelegítésnek szántam ezt szeptemberi Svájci mászásunkhoz, másrészt 5 nap szünetem volt, amiben egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni. Ezért hát az Alpspitze-Zugspitze gerinctúrát akartam megcsinálni. Előzetes olvasmányaim alapján nem tűnt egyszerűnek, sőt... De nem nagyon volt választásom, vagy ez, vagy semmi, mivel a német Alpok ezt tudja nyújtani, és nem akartam nagyon messzire utazni. Szerda este már meg is érkeztem Garmisch-Partenkirchenbe, ami egy elragadó hegyi falucska. Innen másnap reggel felvontattam magam 2000 méterre, mivel nem az erdőben kívántam izzadni, hanem a kiépített sziklaúton. Az Alpsitzére két út visz fel, egyikük hagyományos túristaösvény, másik Via Ferrata a könnyebb fajtából, ez utóbbit választottam. A fényképeket az alábbi albumban lehet megtekinteni, de nem kell megrémülni... Lényeg a lényeg, hogy 5 órányi mászás után (tényleg kétkezi volt) 300 méter híján elértem a biwakházat, ahol éjszakázni akartam, hogy másnap befejezhessem a gerinctúrát, de sajnos ez a 300m olyan meredek sziklafalakon vezetett, amit nem mertem bevállalni, úgyhogy maradt a visszafordulás... Ennek szépsége az volt, hogy megint meg kellett másznom az Alpspitzet, amin ekkor már 3 órája túl voltam, fél úton a Zugspitze felé... Így aztán mire leértem este, 8-9 óra mászás és kb 2000méter szint megtétele után, már fizikai roncs voltam (lefelemenetet öregedő térdizületem nagyon nem kedvelte)

Miután kihevertem csalódottságom, és nagyszerű teljesítményként elkönyveltem ezt a mászást, továbbálltam Hockenheim felé, ahol Bulcsúval és évfolyamtársaival találkoztam a Formula Student versenyen (Egyetemi csapatok versenyautókat építenek, és idén itt mérték össze tudásukat). Itt töltöttem velük 2 napot, szurkolva, hogy egyáltalán működöképes legyen az autójuk, amivel közel 1 évet dolgoztak. Szerencsére utolsó pillanatban vezethetővé hegesztették a gépet, és így ők is indulhattak a legtöbb futamon. Sajnos a legutolsó megpróbáltatást már nem viselte a hátsó felfüggesztés, és egy kisebb ugratón megreccsent/megállt az egész, de ennek ellenére is szép teljesítményt mutattak a srácok. (Tényleg! Büszke voltam hogy a magyarok milyen penge autót építettek más csapatok költségvetésének töredékéből). 

Miközben ezt az 1000km-t levezettem, útba ejtettem Donaueschingen-t, ahol a Duna hivatalos forrása található, egy kastély kertjében. Megültem mélázni itt néhány percre, aztán meghatódva hátat fordítottam Budapest folyójának, és ahogy illik, vállam felett bepöcköltem 2 centet a vízbe. (megjegyzés: Ha a kút 40méter mély lett volna, 40méter mélyre láttam volna, annyira tiszta és zavartalan volt, leszámítva a kis feltörő légbuborékokat) 

Időközben útba esett még két kiemelkedően szép és híres kultúrális látnivaló, egyik az ettali kolostor (fogalmam sem volt hogy itt van, vagy hogy mi az, csak különösen szépnek találtam az útról), másik pedig a Duna első 50km-én épült Bencés kolostor. Végigautóztam a Duna-völgyét, és nagyon izgalmas volt látni folyónkat mint "patakot", ami eleinte nem is hajózható (kajakkal, kenuval úgy értem), olyannyira sekély és hínáros. 

A legenda szerint Loreley szikláinál egy szirén csábította énekével az arra járó hajósokat, akik hangjától teljesen megbabonázódtak, és rendszeresen halállal lakoltak, ha füleiket nyitva tartva rabul estek eme bájnak, és hajóik a Rajna fenekén sodródtak tovább.  Azt mondják, a szirén ma már hallgatásba burkolózott, mivel nem fordulnak elő hajósbalesetek a vidéken. Erről árulkodik a következő Dsida vers is:

Link a vershez

Azonban, a Loreley szikláinál járva ellenállhatatlan vágyat éreztem hogy azon kőszék felé vegyem utamat, ahol a legenda szerint a tündér ült és dalolt. A vers alapján üres széket kellett volna találjak, de nem !! Kedves Dsida úr.... tévedett, íme a bizonyíték:

Mivel nem hagyhattam, hogy énekével továbbra is fenyegesse Németország egyik jólfizető kereskedelmi útvonalát, nem volt más választásom, minthogy  egy mandulás Magnummal elcsábítsam a szirént (mindenkinek megvan az ellenszere ugyebár), és evvel újra megmentsem a világot, mint tettem azt korábban a vérmes speyeri pók esetében. Nem elhanyagolható szempontként a tündért igen csábítónak találtam, így áldozatom hősiességéből némileg visszavesz annak mézes túloldala. A következő képen már együtt mosolygunk:

Együtt folytattuk utunkat a tündérrel, és meg sem álltunk Andernach-ig, ahol kérem nem más található, mint a világ legmagasabb hidegvízű gejzíre. Rekordmagassága állítólag 60 méter körül van, és ~100percenként tör ki. Mivel még sosem láttunk gejzírt élőben működni, nagyon izgalmas látvány volt. Eleinte kisebbeket buggyant, aztán egyre magasabbra pumpálta magát, míg végül elérte kb 30 méteres magasságát (a rekord régebben volt - khm). Miután 3-4 percig pöfékelte a vizet, visszavonult, és még percekig sziszegtette magából a tojásszagú széndioxidot. (kis kén is vegyült bele). Egyetlen szépséghibája a gejzirnek, hogy fúrt, azaz bár a mechanizmus természetes, a nyílást emberi kéz hozta létre. Mindegy, azt mondják az első egy életre szól, és ez mindenképp az első volt nekünk :)

Aki esetleg nem hitte volna el korábban, hogy valóban Loreley tündérét sikerült elrabolnom a Rajna völgyéből, annak szolgáltatnék még egy bizonyítékot. Hagytam magam becsábítani a mainzi egyetem botanikus kertjének üvegházába, ahol megpillantottunk egy aprócska virágot. Tündérem énekelni kezdett, és a virág 15-szörösére duzzadt !!! Elvégre ki tudja elhinni, hogy egy ilyen méretű virág létezhet:

Ugye-ugye. Néha a legendáknak is lehet igazságalapjuk... 

:)

Nem győzök ámulni a németeken. Átlagosan háromszor annyit keresnek mint mi magyarok, mégis mindig mindenhol a következő szavakat látni és hallani: sparen, günstig, Superangebot. (spórólás, jutányos, szuperajánlat). Sosem az számít, hogy egy adott cikk mennyibe is kerül valójában, hanem az, hogy mennyit is spórolhatunk a termék megvásárlása esetén. 

"Jetzt zu Mallorca fahren, und 150 euro pro Person sparen !!! "   - Véletlenül sem azt mondanák, hogy az út 800 euróba kerül, hanem hogy most 150-et spórolhatunk rajta. Az egészet nagyon nevetségesnek találom. Mert ugye, ha nem ez lenne a módszer, amin a németek kapva-kapnának, akkor nem ez lenne a bevált reklámfogás a kedves vásárló csábítására. Az egész zamatját persze nekem az adja, hogy ők spórolnak itt a több ezer eurós fizetésekből... Jót tenne nekik néhány év Magyarországon, talán valóban megtanulnának spórolni, vagy nem minden esetben ezt a szót alkalmazni....

Persze mint mindenhez, ehhez is hozzá lehet szokni. De minap megérkezett a szokásos 15 (!!!!) újságból álló reklámcsomag, és mivel most Anna nincs itt hogy végignézze, kénytelen voltam én, nehogy lemaradjak valami Superangebot-ról ( :) ).

Ekkor fedeztem fel a mélységes romantika gyöngyszemét, megoldást azon férfiak részére, akik valóban találni szeretnek és nem keresgélni, céltudatosak, mennek és vásárolnak, szerettüknek pedig valódi örömet akarnak szerezni. A globus üzletlánc akciója (ócskább üzletlánc mint a  Plus....) ugyanis ezen héten egy pár házassági gyűrű, ahol 1 áráért, most kettőt kaphatunk !!

El tudok képzelni valakit, aki nem olvasta előre az akciót, és pont a májkrémeket meg a libazsírt mustrálja, amikor szeme megakad ezen a gyönyörű, valószínűleg egyedi készitésű "aranygyűrűn", és arra gondol: Nah jó, megkérem az asszonyt, ha már ilyen olcsó, úgyis Mallorcán is spórolhatok 150eurót, meg ezen is 150-et, igy ezen a héten már 300 eurót spóroltam !  - Evvel elkönyvelheti a heti spórolási ráta teljesítését, és talán belefér még 3 chips, meg 2 Wurst estére, de csak az életbenmaradás kedvéért. Mert hát a létminimum és a szükségletek úgy tűnik relativ fogalmak, és változnak országról országra...