Voltam ma állásinterjún. Najó, hazudok, nem is állásinterjú volt, inkább egy lezsírozott tiszteletkör, magyar nevén pofavizit... Sensitec nevű cégnél jártam, ahova egy régi ismerős ajánlott be, méghozzá úgy tűnik elég nagy sikerrel...
Meghívtak tehát egy elbeszélgetésre, kérdezték, hogy angolul vagy németül szeretném-e hogy beszélgessünk, mondtam legyen német, legfeljebb váltunk... Így történt hát, hogy 5 percig németül igyekeztem 5 német mérnökkel kommunikálni, míg végül mégiscsak az angol mellett kötöttünk ki, de azért úgy láttam díjazták a próbálkozást :))) Lényeg a lényeg, hogy 1.5 óra után megállapodtunk, hogy töltök náluk néhány hét gyakorlatot aztán meglátjuk. Mivel náluk is hiring freeze van (nem vesznek fel embert) mint sokhelyen a válság miatt, + mert kb semmi tapasztalatom nincs a munkában, Praktikumra vesznek fel idénre. Hogy ez mennyiben befolyásolja a december végi hazautunkat, még nem tudhatom....
Aztán, ha beválok nekik, akkor talán felvesznek éhbérre, ami beszélgetésünk alapján a magyar fizum 2-2.5 szerese.... azt mondták egyelőre nem kerülhetek csak technikusi fizetéskategóriába. Szerintem érthető. (így is 2000-2200 euro brutto kb, na bumm...:P) Gyakorlat alatt annyit fogok keresni, hogy ha mégsem válok be nekik, akkor még 1-2 havi autótörlesztőre futja....
Aki hisz ilyesmiben, most még azért imádkozhat, hogy a német bürokrácia [...] ezúttal ne találjon ki semmit, amivel keresztbetehet.
Most pedig gőzerővel elkezdhetek valami teljesen ismeretlen ('R') programozási nyelven tanulni, hogy bevágódjak... Izgi !!!!!!
Ja, és végre a szakmámban dolgozhatnék egy elektronikai gyárban. Szintén Izgi !!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.