Onsightfree

Nem, most nem science-fiction következik, hanem néhány kép arról, merre is jártunk, mikor Juli (Anna barátnője) meglátogatott bennünket...

Vasárnap úton Frankfurt-Hahn felé (100km ide) meglátogattunk 2 helyet is, nevezetesen Bingen-t, és Bernkastel Kues-t. Bingen nagyobbacska folyóparti város, takaros óvárossal, és körben várral, várrommal, tornyokkal és templomokkal csábítja a túristákat. Anna útikönyve alapján be is néztünk ide.

Az útikönyv:

Bingennél összehasonlíthatatlanul nagyobb élmény volt számomra Bernkastel és főtere. Valóban mintha mesébe csöppentünk volna, szuper kis faléces házikók igyekeznek ellenállni itt a gravitációnak. A függőlegest egyik ház sem ismeri már, ezért mintha minden örökké dőlni akarna, de ez adja szerintem a hely külön érdekességét. Ellenállhatatlan karácsonyi hangulatot tudnak önteni ebbe a helybe...

Mikor erre jártunk már kezdett szállingózni a hó, de 4 után folyamatosan erősődni kezdett, amikor már azon kezdtünk izgulni (főleg Juli persze) hogy a repülőgépek el tudnak e indulni egyáltalán... Hogy hazafelé milyen ítéletidőbe kerültünk azt talán a menetidővel tudnám érzékeltetni: 6kor indultunk vissza a 100kmre lévő reptérről, ahonnan Juli gépe Berlinbe 7kor indult, és bizony 10 perc különbséggel érkeztünk haza, mi Nieder-Olmba, ő pedig Berlini lakásába... Az autópályán olyan hóesés volt, hogy az ablaktörlőre jégdarabok fagytak, és később azokat kenegette szét a szélvédőn.... Így aztán többeknek, köztük nekünk is félre kellett állni a 30km/h-s menetelésből, hogy lepattintsuk a ráragadt havat. Izgi volt, de szerencsére a Rajnához közeledve enyhült az idő valamelyest. és bár az út csúszott, egyenes vonalú mozgást végezve 60 körül tudtunk már menni...