Vissza a jövőbe?? Miért?

Egész életemben nagy gondot okozott címet adni. Bárminek. Igen, még egy képeslapnak is. Nemhogy egy blogbejegyzésnek. Gondoltam a fenti címmel fejezem ki legnyakatekertebben azt, hogy valami új kezdődött el, miután napi 8, néha 9 órát töltök egy irodában programozgatva, viszont valójában nem sok különbséget tapasztalok a Váci munkához képest.

Bejárogatok, kávézgatok (mármint mindenki, én nem, mert nincs kivel), netezgetek, néha dolgozgatok, bámulgatok az órára, hogy mikor kattan egyet végre. Néha azon filozófálok, hogy 16:59-röl 17:00-ra miért megy át a mutató 5x lassabban, mint bármely másik percben...  Igy tehát már érthető talán, Vissza, mert vissza a mókuskerékbe, (ahova kell is, félreértés ne essék), de eközben a jövőbe is, mert hát Herakleitosz óta úgy tudjuk, hogy folyója csak a jövőnek van, szegény jelen-nek meg nem jutott semmi...

Néha amúgy egész könnyedén szót értek a helyi emberekkel, de az hogy mennyire értem őket, nagyban függ tőlük is. Némelyek szépen és lassan beszélnek, velük nincs gondom, de p  az egyik srác akivel együtt kell működnöm, nem képes kinyitni a száját, emiatt csak 20%-át értem annak amit beszél... Angolul persze nem tud semmit, igy aztan valódi kihivás a melónak ezen része.. :)

De legalább már odáig eljutottam, hogy félelem nélkül lépek be akárhova is, legutóbb például a TB intézésénél még élveztem is a társalgást... ettől független múltkor egy középfokú nyelvtani teszten 30%-t értem el, ami hát, khm hogyis mondjam, legkevésbé sem biztatóo :)

Na de az utóbbi időben már a derdiedasra is felfigyelek, meg egyeb finomságokra, úgyhogy elöbb-utóbb kifejlődik bennem is a nyelvtan... Azon a napon fogok végleg magyarul elfelejti, azthiszem volt sein werden. Csak nehogy rámragadjon ez az irgalmatlan dialektus amit beszélnek itt néhányan...