Tudom rég nem írtunk (mióta Anna megjött örömteli kötelességem átlépni többesszámba), nincs is rá semmilyen épkézláb mentség a tarsolyunkban. Miután megkaptam, hogy a blog kezd unalmassá válni, mivel mindig a munkáról írok, igérem (magamnak is) hogy ezúttal kevesebbet szólok erről. Azért egy gyors státusz:

Már 1 hete megint nem dolgozom, mivel bár a szerződést megkaptam és alá is írtam, újra alá kell feküdnöm a német bürokrácia kíméletlen úthengerének. Azt hiszem mindenki tudja (aki nem, annak kedvéért feltölthetek egy videót), hogy az úthenger bizony lassú jármű, éppen ezért merészeltem előállni vele, mint hasonlattal, próbálván érzékeltetni, hogy az eljárás (egyetlen papír kitöltése a német hivatalban) akár jó ideig is eltarthat. 1 hét, vagy 1 hónap, senki sem tudja. Legkevésbé a munkaügyi hivatal tudja. Úgyhogy most újra úszkálok az időben. 

Amikor épp nem úszkálok, akkor pedig szörfözök, persze csak az interneten. Igy aztán igazán gyorsan el is repül az idő, de legalább rendkívül naprakész vagyok a világ idiotizmusait illetően.

Ezekben a hetekben kezdődött el az a rendszer, miszerint hetente egyszer úszni megyünk Annával, és hetente egyszer gyúrni járok majd. Hónapok óta most szerdán voltam először, és még szombaton sem voltam képes kinyújtani beállt izmaimat, melyek kőkemény 45 perc után kikészültek a konditeremben. Örültem, hogy maradt erőm felöltözni... :) Na de ezt már kipihentem, és újra kedvem van súlyokat emelgetni...

Vasárnap kétfelé is kimozdultunk itthonról. Nevezetesen, délelőtt kirándultunk a Taunusban (Wiesbaden feletti dombokon), együtt 3 ismerős helyi figurával. Jól éreztük magunkat, de bizony fejbe vert bennünket, hogy friss levegő érte a testünket. Már kellően elfáradtunk, amikor is vészesen közeledett az esti színdarab a mainzi Staatstheaterben. Anna egyik kedvenc történetének, a Trisztán és Izoldának feldolgozását néztük meg, nem egyszerűen német előadásban, de nekem úgy tűnt 3-szorosra felgyorsítva... (Ez abban mutatkozott meg, hogy kb semmit se értettem az egészből)

Többször is előfordult, hogy mindenki hangos nevetésben tört ki a nézőtéren, amikor én még a szindarab első mondatának forditásával bibelődtem a fejemben. Mire a mondat végére értem, a közel 2 órás előadás is befejeződött. Nagy kár, mert ugyanolyan stílusú volt, mint a s.ö.r., amit sokatokkal együtt láttam otthon. Na majd egy év múlva :P

Holnap valami furcsa nevű német rendezvényre nézek el együtt az amerikai sráccal (fastnachtsitzung ??), amit a Mainzi Dom 1000. évének tiszteletéből tartanak, 10 ezer bolond részvételével. Meglátjuk... Ha megéri, írok majd róla.

Puszi mindenkinek !!!