Rég nem írtunk, igaz, de 1 hete előbújt téli fogságából a nap, ezért mi is felélénkültünk kissé. Húsvét 4napos szünete alkalmából tervezetten felkerekedtünk hát a közeli francia hegyekbe, nevezetesen a Vogézekbe. (800-1400m). Gondoltuk ebben a három napban fogjuk közelről megfigyelni, miként fakad rügyre a természet, bújik zöld ruhába, és melenget minket először idén. A dolgok persze máshogy alakultak :)
Véletlenül elvittük magunkkal bakancsainkat is. Eleinte nem is akartuk, elvégre április közepén minek. Ám megérkezve a 300km-re lévő Vogézekbe, már a falvakból is láttuk, hogy némi hó van 1000 méter felett. Ezért egye-fene bakancsba bújtunk, na de ki fog 20 fokban kamáslit cipelni, mindent lennhagytunk ami téli felszerelés, ráadásul én rövidnadrágban vágtam a túrának.
A 900 méteres szintet elérve bizony rá is faragtunk. A túristaösvény megszűnt, elfedte a hó, ami néhol a 1.5 métert is meghaladta. Egyetlen élelmes ember nyomait láttuk csupán, aki hótalppal járt itt előttünk. Ezt leszámíva nekünk kellett utat törni. Kínkeserves macerának mutatkozott ez, mivel a hónak nem volt tartása, és lépten nyomon térdig, néha combig szakadtunk bele. (Rövidgatyában részemről, Anna bakancsa pedig nem vízálló). Rossz volt... Felszenvedtük magunkat 1200 méterre a nyeregbe, egy nem is létező útvonalon, amikor konstatálhattuk, hogy mindketten tocsogunk a vízben, zokninkból facsarni, bakancsainkból önteni lehetett.... Izgi.
Későre járt, úgyhogy sátorhelyet kerestünk egy közeli placcon, ahol a nap már sikerrel felolvasztotta a tél maradványát. Ekkor átszerveztük a kirándulást, beismerve a maximális szívást, elhatároztuk, hogy másnap lefelé vesszük az irányt, mondván nem voltunk felkészülve ekkora hóra...
Második napunk sem volt kisebb ráfaragás, mint az előző, rengeteg hóval találkoztunk lefelé, immáron egy olyan ösvényen, amit meg is leltünk szerencsére. Az autóhoz ismét ronngyá ázva sikerült megérkezni.... :(
Így aztán városnézni kezdtünk. Elvetődtünk Colmar-ba, egy helyes kis francia városba. Beültünk borozni egy helyre, és helyi specialitást kértünk. Kaptunk hát eredeti Tokay(Y !!) Pinot Gris-t.... (forditsd: Szürkebarát auf ungarisch).... Khm, pedig a franciák hivatalosan már visszaadták az ellopott Tokaj nevet nekünk. Na mindegy.
Colmar:
Megnéztük Koenigsburg várát, egy, az 1900as években teljesen felújított kastélyt. Ez Neuschwannstein után a második vár itt, ami 100%-os állapotban megtekinthető, elvégre nem régi.... (bár az alapjai 12.századiak, amit ezerszer leromboltak) Szép volt meleg volt, és francia vezetés. Élveztem... :) (Anna igen, elvégre ez a nyelv is közel áll hozzá) Na de legalább mérsékelten megjött a kedvem franciát tanulni egy nap.
Íme a vár:
Hazafelé még beugrottunk gyorsban Strasbourg-ba is, körülnézni furcsa belvárosában.
Így aztán 3 napra redukálódott a 4 naposra tervezett kirándulásunk, de mostmár néhány nap távlatából visszagondolva a havas szenvedésre, milyen jó is volt. Itthon pedig 25 fok várt már minket, na de erről majd a következő bejegyzésben :)
-
Ja, kihagytam a legnagyobb poént: Megszálltunk egy kempigben amit úgy hivtak, hogy Camping les Cigognes, azaz "Gólyák kempingje". (vagy ilyesmi, majd Anna lektorálja...:) ). Eleinte nem vettük komolyan, de nagy meglepetésünkre, a kemping kellős közepén tó volt és patak, és megszámlálhatatlan sok gólya. Nagy élmény volt !! :)
