Onsightfree

Tudom rég nem írtunk (mióta Anna megjött örömteli kötelességem átlépni többesszámba), nincs is rá semmilyen épkézláb mentség a tarsolyunkban. Miután megkaptam, hogy a blog kezd unalmassá válni, mivel mindig a munkáról írok, igérem (magamnak is) hogy ezúttal kevesebbet szólok erről. Azért egy gyors státusz:

Már 1 hete megint nem dolgozom, mivel bár a szerződést megkaptam és alá is írtam, újra alá kell feküdnöm a német bürokrácia kíméletlen úthengerének. Azt hiszem mindenki tudja (aki nem, annak kedvéért feltölthetek egy videót), hogy az úthenger bizony lassú jármű, éppen ezért merészeltem előállni vele, mint hasonlattal, próbálván érzékeltetni, hogy az eljárás (egyetlen papír kitöltése a német hivatalban) akár jó ideig is eltarthat. 1 hét, vagy 1 hónap, senki sem tudja. Legkevésbé a munkaügyi hivatal tudja. Úgyhogy most újra úszkálok az időben. 

Amikor épp nem úszkálok, akkor pedig szörfözök, persze csak az interneten. Igy aztán igazán gyorsan el is repül az idő, de legalább rendkívül naprakész vagyok a világ idiotizmusait illetően.

Ezekben a hetekben kezdődött el az a rendszer, miszerint hetente egyszer úszni megyünk Annával, és hetente egyszer gyúrni járok majd. Hónapok óta most szerdán voltam először, és még szombaton sem voltam képes kinyújtani beállt izmaimat, melyek kőkemény 45 perc után kikészültek a konditeremben. Örültem, hogy maradt erőm felöltözni... :) Na de ezt már kipihentem, és újra kedvem van súlyokat emelgetni...

Vasárnap kétfelé is kimozdultunk itthonról. Nevezetesen, délelőtt kirándultunk a Taunusban (Wiesbaden feletti dombokon), együtt 3 ismerős helyi figurával. Jól éreztük magunkat, de bizony fejbe vert bennünket, hogy friss levegő érte a testünket. Már kellően elfáradtunk, amikor is vészesen közeledett az esti színdarab a mainzi Staatstheaterben. Anna egyik kedvenc történetének, a Trisztán és Izoldának feldolgozását néztük meg, nem egyszerűen német előadásban, de nekem úgy tűnt 3-szorosra felgyorsítva... (Ez abban mutatkozott meg, hogy kb semmit se értettem az egészből)

Többször is előfordult, hogy mindenki hangos nevetésben tört ki a nézőtéren, amikor én még a szindarab első mondatának forditásával bibelődtem a fejemben. Mire a mondat végére értem, a közel 2 órás előadás is befejeződött. Nagy kár, mert ugyanolyan stílusú volt, mint a s.ö.r., amit sokatokkal együtt láttam otthon. Na majd egy év múlva :P

Holnap valami furcsa nevű német rendezvényre nézek el együtt az amerikai sráccal (fastnachtsitzung ??), amit a Mainzi Dom 1000. évének tiszteletéből tartanak, 10 ezer bolond részvételével. Meglátjuk... Ha megéri, írok majd róla.

Puszi mindenkinek !!!

Ma volt a megbeszélés, amikor eldöntötték, felajánlanak e nekem egy 1 éves szerződést a próbaidő lejárta után. Egész délelőtt görcsben volt a gyomrom emiatt, és nem is tudom mit vártam, milyen kimenetelt. Szerettem volna megkapni, de féltem mi lesz ha igen, akkor tényleg ide leszek láncolva hosszabb időre, még akkor is ha ez hosszútávon jó nekem. Fifty fifty volt azt gondolom, nem miattam, hanem a gazdasági helyzet miatt, és hogy egyátalán kell e nekik ember vagy sem.

De kellett, és én megfeleltem, ezért most előkészítenek egy szerződést, ami 12 hónapra szól, és remélhetőleg a hivatal sem áll majd az utunkba. Én pedig alá fogom írni természetesen. Így tehát eldőlt, hogy maradok...

Azt kell mondjam egyáltalán nem tudtam ma örülni a hírnek, inkább csak tudomásul vettem, hogy végre nem kell bizonytalanságban élnem. Megvan a munka. Ezt akartam. De ami evvel jár... Valóban 2-3 havonta fogok hazajárni legalább egy évig? Még nem tudom hogy lehet ehhez hozzászokni. Eddig minden ideiglenesnek tűnt csak, de ma más fordulatot vettek a gondolataim. 1 év az sok idő.  Ma nagyon sok dolog futott át az agyamon, és mindenki nagyon hiányzik... Egyszerre.  Ez pedig rányomta bélyegét a ma délutánomra. Csak ültem itthon és zenét hallgattam, hangtalan ment a tv háttértben, hogy időnként valami lekösse a gondolataimat.

Teszek ide egy dalt, amit szövege miatt ma nagyon sokat hallgattam. Lassan elfogy a maradék fél üveg bor is a kezemből és beleszenderedem az ágyba, hátha holnap már örömmel fogadom mindazt ami történik...

 Sokkal jobb volt ez a hét !

Ezúttal tisztességesen foglalkoztak velem, és tanitottak, sőt, már a mélyvizben érezhettem magam.... Tanitás ugyanis úgy kezdődött, hogy elémtettek egy 15oldalas programot, hogy: látod, ezt használjuk, erre a 4 részre tagolódik. Na  mármost azt kérték hogy ezt és ezt változtassuk meg, megmutatom hogy csináld, aztán ugyanezt 8 külön verzióra csináljam meg és teszteljem le.... :)

Öh, mondanom  sem kell, azért felmerültek kérdések, de végül sikerült megoldanom :) Lassan de biztosan beletanulok ebbe, bár fene tudja mik jönnek még... Egyelőre viszont élvezem, és szívesen csinálom, azt hiszem ez a lényeg. Kommunikációs problémák nincsenek, németül beszélünk, általában én hallgatok, ők mondják, szerencsére megértem mit magyaráznak, én meg valahogy elnyökögöm hogy mit akarok...

Most még azon kell izgulni, hogy vajon a hónap elteltével hosszabbítanak e szerződést.

Erre valószinűleg jövő hét közepén kérdezek majd rá, mert az újabb munkavállalási engedélyt bizony intézni kéne mihamarabb....