Onsightfree

Az utóbbi egy hónapban nagyon sokat dolgoztam az "ózonlaborban" , egyelőre minden különösebb eredmény nélkül... (Na jó, ez nem igaz, a saját szekvenciámat már kiderítettem, Anyukámmal együtt egy igen ritka csoport tagjai vagyunk, a T1-é.)

A legutóbbi laboros kép alapján többen is megjegyeztétek, hogy nem elég biztonságos az öltözékem, a szemöldkömet is le kellene ragasztani... Na, hát újabban ezen próbálok segíteni egy extra fejkendővel:

Amint látjátok, egy ilyen kendő igen sok lehetőséget rejt magában: pl. kifejezhető vele egyéniségem, hangulatom, ami amúgy mind rejtve maradna a kezeslábas alatt..

Még egy hátborzongató képet fölteszek, a legutóbbi DNS-izolálásomról: 

Állítólag a DNS ezekben a csövekben a felső, sárgás oldatban úszik..Alul a csontpor van, amiből kivált, mert jobb szereti a vizes közeget a szerves fázisnál. A nagy probléma általában ezen centrifugálás után következik, mert a felső barnás sárga folyadékból valahogy színtelent kell kapjak..

Mostanra sikerült összesen 15 csontdarabból kinyernem a teljes vizsgált mtDNS szakaszt, legalábbis ezt remélem, mert lehet, hogy egy részük csak szimplán "szennyeződés" (modern DNS), amit réginek hiszek..

Gábor haza utazott egy hétre, és rám bízta a blogot. Még nem írtam azóta, hogy újra Mainzban vagyok, úgyhogy van mit bepótolni..

Január végén jöttem vissza, eléggé körülményes módon, a kölni futurisztikus, föld alá épített pályudvaron keresztül:

Kezdem néhány itthon készült képpel, amik nagyon jellemzőek a hétvégéinkre. Gábor "éppen" sportot néz a tévében (Ausztrál Open, ha jól emlékszem):

Én pedig a brassói aprópecsenyét ellenőrzöm, ami Gábor kedvenc étele, és már maga is el tudja készíteni!!

Az utóbbi időben Gábor kiváló szakáccsá vált, a kitartó gyakorlásnak és a Nagymama (Kati néni) szakácskönyvének köszönhetően.. A következő képen láthatjátok Gábor egy híresen jól sikerült rakottkrumpliját, sajnos már csak maradékként:

Még a folyosónkról is felteszek egy képet, ékessége a perui falvédőnk (szüleimtől kaptam):

Hétvégén sielni voltunk. Bizony... Remekül éreztük magunkat, de mielőtt a részletekbe merülnék, kis kitérőt kell tennem, mint ahogy mi is tettünk pénteken, Speyer illetve Heidelberg felé. Meghagynám a lehetőséget Annának, hogy ezekről később beszámoljon, én inkább feltennék egy olyan képet, amit ő sosem töltene fel. :)

Speyerben a Dóm mellett találtunk egy játszóteret, ahol váratlanul, és lélekben teljesen felkészületlenül szembe kellett néznem minden korábbi félelmemmel, nevezetesen, egy óriás pókkal. Már a szoba sarkában sem szerettem őket sose, de magam is meglepődtem bátorságomon, amikor lovagias tettként a hátára ugrottam, és tarkójába döftem bicskámat, mindezt azért, hogy kedvesem megmentsem a közeledő veszélytől. Ime a bizonyíték:

Kalandos utunkat Freiburgig folytattuk az autópályán, és szerencsénkre több ördögi teremtménnyel nem találkoztunk. Kezdődhetett hát 2 napi sielés. A szombatról nem sok szót ejtenék, felemás időnk volt, besieltük Feldberg kék és piros pályáit, néha ködben néha hóban. A lényeg számomra a vasárnap eseménye volt, amikor is Anna remek ötletére Snowboardot béreltünk síléc helyett. Mindenképp bérelt cuccal kellett aznap erőlködni, így hát remek alkalom nyílt az újításra. Vasárnap verőfényes napsütésünk volt, mínusz néhány fokkal, legideálisabb körülményeket teremtve nekünk.

Első 15 percben felállni is alig bírtunk a boarddal, de lépésről lépésre fejlődtünk, egyre kevesebbet esve. Volt egyfajta kanyar, amit egyszerűen kivitelezhetetlennek tartottunk eleinte, és mindig egy térdreesés vagy egy hátas lett belőle. De élveztük az újat, és nap végére a kék pályán biztonsággal tudtunk boardozni. (már amikor nem estünk ki a felvonóból :)) ) Én azt hiszem odáig jutottam, hogy ha egyszer felszerelést veszek, az inkább snowboard lesz....

Sajnos a sok esés miatt itt nem fényképeztünk, de a szombati sielésről azért készült néhány bizonyíték: